Két kis Haramia

Hóember

Hiába hullott egy kevés hó az elmúlt héten, képtelenség belőle hóembert készíteni. Ígyhát hungarocell gömbökből készítettünk saját kezűleg 1-1 hóembert Annival és Bencével. Fogpiszkálókkal először is rögzítettük a három darabot (a legnagyobb alját levágtuk, hogy megálljon), majd dekoráltuk apró pom-pomokkal, kis darabka anyaggal, amely sálként szolgált. Két-két fogpiszkálót kaptak a hóemberkék kéz gyanánt és készen is lettünk.

Az alapötlet erről az oldalról származott.

Óra

   Bence továbbra is az órák bűvöletében áll. Múlt héten vettünk egy hűtőre rakható mágneses, számokat tartalmazó szettet és a következő kis sztori ezzel kapcsolatos. 

Állandóan nézi hány óra van, mennyit mutat a mikrón az óra és egyik nap, ebéd után percről percre változtatta a számokat maga előtt. Akkor lett csak gondban, amikor 1:11-et mutatott az óra. A szettben ugyanis mindegyik számból csak 2 darab volt, így Bence bosszankodott, hogy nem tudja kirakni. Erre mondtam neki, hogy várjon 1 percet, utána menni fog a dolog. :)

Children's Museum

   Hétfőn Martin Luther King, Jr. emléknapja volt itt az USA-ban, amely munkaszüneti nap. Bencének sem volt ovi, Apa sem ment dolgozni. Az indianapolis-i gyermekek múzeuma, pedig kivételesen nyitva tartott, így gondoltuk meglátogatjuk. Anni emlékezett még a Barbie-s tárlatra és arra, hogy ruhákat lehet tervezni, Bencének eszébe jutott, hogy az egyiptomi városrészben egy nyuszit talált egy évvel ezelőtt és azzal játszott. Sajnos, most csalódott szegénykém, mert nem találtuk a nyulat. Viszont volt egy új tárlat is a National Geographic támogatásával, amely három részből tevődött össze. Az egyik a kínai agyaghadseregről szólt, lehetett régészkedni, a másik egy  a Karib tengeren elsüllyedt kalózhajóval volt kapcsolatos, a harmadik részen, egy piramis belsejében pedig Zahi Hawass mosolygott ránk. Múmiák, amulettek és hasonló érdekességek voltak láthatók. 

A gyerkőcök nagyon élvezték a délelőttöt, szerintem nekünk felnőtteknek is érdekes volt. Az örömünk inkább abban telt, hogy néztük a gyerekeket, hogyan viszonyulnak a többi gyerekhez és a látottakhoz. 

Dínók az épület előtt

Bumblebee még mindig sláger (Anni szerint "junglebee")

Vízóra

Az ifjú régészek

Vicces Anni búvárszemüvegben

Barbie-Anni

Ruhát tervez

Fogorvos

   Még Bence fél évvel ezelőtti orvosi kontrollján esett szó arról, hogy ideje volna elvinni a gyerkőcöket az első fogorvosi vizsgálatukra. Akkor a rendelőből felmarkoltam pár névjegykártyát, majd interneten megnéztem melyik merre található a városban, hogyan néz ki a doki, rendelő, próbáltam kiválasztani, melyik a legszimpatikusabb, hová is járjunk majd. Ugye ez a fogászati biztosítás miatt nem olyan egyszerű, de végül sikerült választani. A rendelőt egy Puerto Rico-i származású gyermekfogorvos alapította, de most már nem csak ő praktizál ott, elég nagy a rendelő, sok fogászati asszisztens, szájhigiénikus dolgozik ott. A rendelő belső dekorját illetően csak annyit, mintha a tengerparton ill. a dzsungelben találtuk volna magunkat hirtelen.

Váróterem

Ahol a gyerekeket kezelték

Ma délelőtt volt tehát jelenésünk a helyen. Több napja emlegettem már a gyerkőcöknek, hogy menni fogunk és mit fognak majd a nénik csinálni, hogy megnézik, megtisztítják a fogaikat...stb. Itthon még Bence bátran mondta, hogy ő lesz majd az első, de a helyszínen már inába szállt a bátorsága. Választhatott milyen színű fekhelyen szeretne feküdni, a legközelebbi a narancssárga volt, azon helyezkedett el. Az asszisztens megnézte a fogait, megtisztította őket, polírozta. Bence egy idő után kissé unta az egész száj nyitva tartást, de bátran viselte, hogy matatnak a szájában. Utána még a fogselymet is bevetették. Legvégül a Dr. Katie megnézte és ő is konstatálta, hogy egészségesek a fogai, nincs fogszuvasodás.

Eközben Annit egy másik asszisztens a rózsaszín ágyra fektette. (Nem nevezném fogorvosi széknek, mert csak kicsit hasonlított ahhoz.) Egy pisszenés nélkül kibírta, hogy neki is ugyanúgy tisztítják, fogselymezik a fogát, mint a bátyjának. Még kacagott is, mert a polírozó cucc csikizte.

Végül mindketten kaptak fluoridos kencét a fogsorukra, gazdagodtak kis ajándékcsomaggal, amely termékmintákat és új fogkefét tartalmazott. Az egyik hölgy elmondta milyen féle cukorkát ne adjunk a gyereknek, fogmosás után este már csak vizet igyanak.... magyarán semmi olyan dolgot, amit eddig nem tartottunk volna be.

A lényeg a lényeg, hogy mindkettejük fogai egészségesek. Bencét pedig kezdhetjük lassan figyelni, mikor kezdenek az első tejfogai (itt babytooth) kihullani...

Sajnos csak Anniról tudtam egy képet kattintani a telefonommal.

Versenyautó

   Bence megint alkotott. Délutáni alvás helyett inkább ilyeneket épít. A k'nex készlet adott hozzá, útmutató úgyszintén. Ül nyugodtan és rakja sorban az egyes lépések szerint, segítség nélkül. Persze megpróbálná gurítani, olykor szétesik a versenyautó, de összerakja újból.

Körömlakk

   Apa nagyon élvezi, hogy van neki egy kicsi lánya. Olyannyira, hogy a héten egyik este egy csomagnyi körömlakkal érkezett haza. Terve nem volt más, mint Anni körmeinek kifestése. Mondanom sem kell, hogy Anni nagyon élvezte a manikűrt.

Erdő

   A héten megejtettük az első 2012-es sétánkat a kedvenc Ritchey Woods-unkban. Szerencsére régebbi ruhákkal és bakancsokkal készültünk. Nem volt éppen egy élvezetes séta, mert sok helyen le kellett térni az ösvényről, annyira sáros volt, ragadtunk mindenhol. Ezt leszámítva a jó levegő sosem árt. Sajnos láttunk egy elpusztult mosómacit. Arról témáztunk, vajon miként pusztulhatott el. Bence szerint egy vadász lőtte meg, Anni szerint éhenhalt vagy megfagyott a hidegben.

Szilveszteri fotók

Végre megkaptam az illetékesektől a szilveszteri képeket. A hangulat ilyesmi volt. :)

B.Ú.É.K.!

Egészségben, sikerekben gazdag nagyon boldog Új Esztendőt kívánunk mindenkinek!

Szilveszter

   Azt kell, hogy mondjam nagyon jól sikerült az idei év utolsó napja. Meghívást kaptunk barátainkhoz egy házibuliba. Nekik is van három gyerkőcük, mi is vittük a mi utódainkat. Voltak még mások is, szintén gyerekekkel. Nem voltunk sokan, de nagyon jól telt az este. A gyerekekkel nem kellett sokat foglalkozni, max. inni adni vagy a mosdóba kísérni őket. Rájuk szólni sem kellett, mert nagyon jól eljátszott mindegyik. Igaz, hatalmas rumlit csináltak, de senki nem foglalkozott azzal, mindenki lazult.

Barátaink ping pong asztallal és karaoke-val felszerelkezve készültek az estére. Mármint ez volt az alap, amely a házukban eleve adott volt. Húsz éve nem volt ping pong ütő a kezemben, két srác el is vert, aztán én nyertem egy játszmát. Később egy másik emberkével csak úgy ütögettük a labdát, elég sok időn keresztül. Nagyon belejöttem a végére, még egy kis izomlázam is lett, pedig hát járok tornázni...

A karaoke elől nagy sunyin felszöktem a földszintre, (A buliszoba/játékszoba a földalatti szinten van náluk kialakítva.) de aztán némi Alanis Morisette "Ironic" után leráztam magamról a terhet. :)  Apa és a házigazda Nándor hajnali 3-ig énekeltek, ki ezt, ki azt. Egy több oldalas listából lehetett válogatni ki ki a saját stílusa szerint.

Ja, igen hajnali 3-kor jöttünk el. A gyerekeknél éjfél után, miután koccintottuk és ellőttük a tavalyról maradt petárdákat jött ki a fáradság. Aztán fél órával utána pörögtek tovább. Hazaúton sem aludtak be, ráadásul fél 4kor még mesét szerettek volna meséltetni maguknak, ami ugyan nem jött össze. :)

Ma délelőtt 11kor ébredtünk, délben reggeliztünk, délután ebédeltünk, utána társasoztunk, dominóztunk, Anni babázott, Bence autót épített.

Kellemesen telt a Szilveszter és az év első napja is. Apa még egy napot itthon van, aztán keddtől kezdődik újból a megszokott mókuskerék. Bence csak pénteken meg oviba először, a héten majd tervezünk némi elfoglaltságot. Anni már egy ideje a Conner prérire szeretne menni...

Képek is készültek, de nem tudom mikor kapom meg őket, majd utólag "posztolom".

Indy Auto Show

Indianapolis központjában került megrendezésre a címben szereplő autókiállítás, ahol a legtöbb nálunk kapható autómárka képviseltette magát. Ki lehetett mindent próbálni, úgy értem beülni, megszagolni, megtapogatni. A gyerekek is kaptak az alkalmon, sokszor le kellett őket kicsit állítani, túlságosan izgatottak lettek, egyszer még Apát is arrébb lökték, csak hogy ők ülhessenek be először. Nagy örömünkre ültünk Chevrolet Camaroban, kipróbáltuk a Mazdát, pedig nekünk is van egy, VW-t, BMW-t, Dogde-t és még sorolhatnám. A Bentleyk el voltak kerítve. :) Anninak a biztonság volt a legfontosabb, mivel mindegyik kocsiban bekötötte magát.

Dayton 2011

Mint eddig minden évben, a 2011-es év végén sem maradhatott el a szokásos repülős múzeumi látogatás Dayton, Ohioba. Idén azonban csak Apa és Bence mentek, ill. egy barátunk az idősebbik lányával.  Mi csajok fodrásznál jártunk. Az úgy volt, hogy a fodrászom lemondta egy korábbi időpontomat, és 29.-ére beszéltük meg az új időpontot. Ez általában az én gyerekmentes 2 órám, de most kénytelen voltam kompromisszumot kötni. Anni velem jött. Azt kell mondjam, nagyon jól viselte az egészet. Vittünk kifestőt, babát. Átrendezte a fodrász néni hajápolási termékeivel megrakott polcát. "Lovagolt" a fodrász forgószékén. Egy rossz szavam sem lehet rá. Ennek ellenére nem szeretnék ebből rendszert. :) A frizurám Meg Ryan rövid hajára vajaz, untam a korábbi stílust.

Pár múzeumost kép

Karácsony

   Békésen, meghitten, csendesen és nyugodtan telik az ünnep. Szenteste, az ünnepi vacsora után az előző évhez hasonlóan, most sem volt ajándékbontás. Átvettük az itteni szokást, mely szerint 25-én, Karácsony reggelén gyűlünk a fa köré és nézzük, ahogy a gyerkőcök bőszen bontogatnak. Mielőtt túlzásba estek, azért szóltunk, hogy nekünk is hagyjanak pár kibontásra váró meglepetést. Anni leginkább a hercegnős, tündéres ruháknak örült, Bence pedig rögtön nekilátott helikoptert építeni a kis vasépítőjéből.

Kívánunk...

... Áldott, Békés Karácsonyt Minden Kedves Olvasónknak!

"Okoska"

   Nem szeretek igazából dicsekedni, de büszkék vagyunk Bencére. Az oviban található a falon egy táblázat, ahová jutalom matricákat kapnak a gyerkőcök, ha valami plusz feladatot, "extrát" csinálnak. Egy ideig nem is figyeltem, aztán mikor kb. 2 hete említettem Bencének, hogy nyugodtan csináljon valamit, ha érdekli, kibökte, hogy ő nem volt ám rest és elég sok matricája van már. Azóta még gyűjtött párat, most húsz van neki. Bizonyos mennyiségű matrica után kapnak valami kis cukorkát. Apa lefotózta tegnap. Neki van a legtöbb a Tigris csoportban... Dicsekvés vége.

Egyébként magyarul tanítja pár ovis társát, de Miss Michelle állítása szerint egyre jobban megy neki az angol, nincs gond vele. Ennek pedig örülünk. :)

Karácsonyi est

Bencéék óvodája egy karácsonyi programmal készült, hogy a szülőket megörvendeztessék. Az óvoda minden csoportja szerepelt, készült 1-2 dalocskával. Még a legkisebb, 2 évesek is. Nagyon aranyos és vidám este volt. Bencéék betlehemest játszottak, ki-ki angyalnak, pásztornak, báránynak, három királynak öltözve. Bence bárány volt és jól is játszotta szerepét, hiszen ihletet A bárányok hallgatnak c. filmből merített. Elnézést, ezt nem hagyhattam ki. :) Tudta a dalocskákat, mégsem igazán hallottuk énekelni, biztosan nagyon izgult, ahogy rajta kívül még nagyon sok gyerkőc. Egyébként jól sikerült a műsor, meglepetésként még a Télapó is megjelent egy röpke időre. Apa videózott is, nem tudom mikor rakhatom fel majd ide...

Három és fél

   Mielőtt elkezdtem volna leírni ezen sorokat, muszáj volt elolvasnom mit írtam annak idején Bencéről. Azt kell, hogy mondjam más volt három és fél évesen, mint másodszülött csemeténk. Egy dolog hasonló a két bejegyzés között: a magassági adat.

Anni valószínűleg reggel tovább aludna, ha hagynák, de Bence néha már 7 körül felkapcsolja a lámpát, jelezvén eleget aludt és elérkezett a játék ideje. (Pedig 8ig szinte sötét van odakint.) Anni is ébred tehát és miután átöltözött és magára húzta Barbie hercegnős ruháját, magára vett 3 karkötőt és két nyakláncot, nekilát játszani. Reggeli után aztán jön az első kérésével, hogy kapcsoljak mesét. A hercegnős mesék a kedvencei, továbbra is tart nála ez a korszak. Továbbra is imád főzőcskézni, tea partit csinálni. Legújabb hóbortja a sminkelés. Szájfény, kis körömlakk. Szeret énekelni, táncolni, kanapén ugrálni és akrobatikázni, ha hagynánk. Bátyjával egyre tündéribben eljátszanak. Persze van csete-paté, színészkedős sírás, krokodil könnyek, melyek egy pillanat alatt képesek felszáradni. Számok iránt kezd érdeklődni, de még össze-vissza számol. Betűket kérdezgeti néha, de különösebben nem érdeklődik irántuk. Szeret más gyerekekkel játszani, játszótéren, parkban sétálni. Szereti a meséket, néha már korlátozni kell a tévé nézést, de a könyvek is nagyon érdeklik, úgyhogy a meseolvasás minden nap megvan. Újabb keletű elfoglaltsága az orvososdi, amelyet egy mondattal alá is támasztanék: Anni egy játék csavarhúzóval a kezében: "Anya, én doktor leszek. Nyisd ki a szád!"

Nagyon jól el tudja játszani, hogy megsértődött valamiért. Csendben leül és biggyesztett ajakkal, boci szemekkel néz. Az nagyon nem tetszik neki, ha kinevetik. A minap be is szólt nekem, de hát bevallom sajna nem bírtam ki nevetés nélkül. Nem adtam kérésére cukorkát, ugyanis már ebéd előtt járt az idő. Így ő a nekem szánt kifestős lapot, amelyet korábban díszszemlére a hűtőre helyezett, mérgesen leszedte és elvitte magával, mondván nem érdemlem meg.

Délután szokás szerint alszik. Kibirja alvás nélkül is már, de igényli még, sosem panaszkodik, hogy ő nem akar aludni. Gondolom ez idővel változni fog. Bence anno 3 és fél évesen már csak minden másnap aludt vagy ritkábban. 

Angoltudása egész jó. A gyerekekkel megérti magát. Játékból angolul telefonál. Van, amikor átkapcsol és angolul beszélget. Pár gyerekdalt is ismer, azokat is szívesen énekelgeti. Még részben azt is megtanulta, amivel Bence ovis csoportja készült a karácsonyi műsorra. Nagyon várja, hogy oviba mehessen, szinte hetente kérdezi mikor járhat már...

Szeret rajzolni, kifestőzni és ahogy itthon mondjuk "kraftozni" - alkotni. Kedvenc plüsse a macija, gondozza, ápolja, eteti ha kell.

Huncut lányka, azt kell, hogy mondjam. :)

Hópihék és Télapó

Karácsony közeledtével ellepte házunkat néhány kézzel készült dekoráció. Amíg Anni aludt délután, Bencével hópihéket gyártottunk, majd az ő kérésére a kandallón helyeztük el őket. Nem lett két egyforma. :)

Még délelőtt elkezdtünk egy másik, Télapós alkotást. A papír gurigán a festéknek előbb meg kellett száradnia, mielőtt tovább folytathattuk a készítést. Ezzel megvártuk Annit is.
Kellett hozzá ugye 1-1 db papír guriga, piros festék, fekete és piros filctoll, vatta, ragasztó, olló, piros papírlap és kis méretű fehér pom-pom, hungarocell gömb.

Először pirosra festettük a testként szolgáló gurigát. Száradás után a gyerkőcök ráragasztották a kis pom-pomokat. A fejre szemeket, orrot festettünk filccel, majd a gurigához rögzítettük. Utána jött a sipka elkészítése, ennek végére kis vattacsomót ragasztottunk. A legvégén pedig vattából hajat és szakállat készítettünk.

Ilyenek lettek.

Gyerekek múzeuma, Muncie

   Nemrégiben összeismerkedtünk egy családdal, akik a figyelmünkbe ajánlották a Muncieban található Children's Museum-ot. Muncie kb. egy órányira található észak-kelet irányában a 69-es autópálya mentén. Kisebb, mint az Indianapolisban található ugyanilyen nevű múzeum, nem is annyira csilli-villi. Olcsóbb is a belépő, viszont ami a lényeg, hogy ha egy család éves bérletet vált, azzal látogathat nagyon sok legalább 90 mérföldnyire található múzeumot. Régóta tervezünk megnézni a Chicago-i tudományi és ipari múzeumot, és ide pl. ezzel a kártyával be tudunk menni, ami bizony nagyon jól hangzik. :)

Ma délután 3 órát töltöttünk a múzeumban. A gyerekeknek nagyon bejött. Úgy láttam, sokkal jobban érezték magukat és megállás nélkül játszottak. Nem volt tömeg, mint anno az indyben lévő múzeumban, ahol valahová alig lehetett odaférni.

Itt is volt egy kis őstörténeti rész dínókkal, mammuttal, régészeti ásatással, ahol maguk a gyerekek is porolhattak. Aztán a múzeum egy része vonatokkal, ill. egy egész város modellel szórakoztatta a nézelődőket. Gombnyomásra lehetett vonatokat indítani. Ezzel a tárlattal szemben volt egy nagyobb terület, amely Garfielddal foglalkozott. Miután elolvastuk a hirdetőoszlopokat, láttuk, hogy Indiana állam egyik híres szülötte Jim Davis, Garfield macska szülőatyja, Muncieban járt egyetemre. Ennek köszönhető a részletes történeti és képes tárlat. Még egy magyar kiadást is volt szerencsénk lencsevégre kapni.

 Annamari hamar feltalálta magát és talált egy hamupipőkés kosztümöt, amiben legalább másfél órán keresztül játszott. Szomorú volt, hogy le kellett vennie, de hát más gyerekek is szerettek volna beöltözni. A múzeum másik része egy kis várost mintázott. Marsh (egy helyi élelmiszer lánc) bolt, mellette egy lakóház konyhával, étkezővel, nappalival, utána egy iskola, modell bolt, orvosi rendelő, posta, állatorvos, karrier iroda volt található. Itt is folyt a játszás. Volt egy rész csónakkal, ott pecázni lehetett és még sorolhatnám. Ja, igen az emeleten és amúgy az alsó szinten is voltak élő állatok. Díszhalak, teknősök kígyók, alligátor, csincsilla, tarantulla és Bence legnagyobb meglepetésére és örömére egy igazi nyuszi.

Amikor már teljesen elfáradt az aprónép, hazaindultunk. Anni bealudt az autóban, Bence azért tartotta magát, de este nem kellett ám altatódal. :)

Télapó

Hétfőn este Anni és Bence gondosan elkészítették a csizmájukat. Gyanútlanul megemlítettem, hogy az emeleti ablak előtt talán nem tud leparkolni a Télapó, így inkább a teraszajtó mellé helyezzék a lábbeliket. Így is tettek. Részben azért kértem őket erre, mert mindig korábban felkelnek, mint mi nagyok, gondoltam hátha kattintok pár fotót, de hiába reménykedtem. Mire arcot mostam és beraktam a kontaktlencsémet, ők már javában a csomagok tartalmával szórakoztak.

Viszont szerdán (és még holnap, azaz csütörtökön) a fishersi városházán cirka 2 órás sorbanállás után lehetőségünk volt egy hivatalos Télapóval, Santa Claus-zal találkozni, sőt fotózkodni. A sorbanállás nem volt egyszerű, de a gyerkőcök a mögöttünk álló család kisfiával egész jól elvoltak és nem történt semmi galiba, pedig már vacsiidő is volt és nyűgösek is kezdtünk lenni. Aztán mikor végre sorra kerültünk és megbeszéltük mit fognak mondani angolul a Télapónak, Anni nagyon megilletődött és elfelejtett a kamerába nézve mosolyogni...