Két kis Haramia

Új blog

Két kis haramiánk mindennapjai ezentúl itt olvashatóak.

Köszönöm mindenkinek, aki bekukkantott hozzánk, esetleg írt is nekünk. 515 bejegyzés született itt.

Köszönöm a freeblognak az elmúlt 4,5 év közreműködést!

Csibe

Rátaláltam egy cuki alkotásra, s mivel nem volt nehéz és hozzávalók is akadtak itthon, na meg két lelkes gyerkőc is, belefogtunk. Kellett hozzá 1-1 fehér rajzlap, 1 sárga színű papír, sárga toll, darabka narancssárga lap csőrnek, 2-2 szem, olló és ragasztó. Előbb kivágtunk két tojásformát fehér papírból. Az egyiket cikk-cakk vágással kettévágtuk. Utána rajzoltam egy csibeformát, kivágták a gyerkőcök. Az egyik tojásra felragasztottuk a csibeformát. Kapott szemeket, csőrt, kis tollút, majd a két darabból álló tojás alsó felét felragasztottuk a csibére úgy, hogy kilátszódjon. A felső részt pedig egy kapoccsal rögzítettük. A gyerekeknek nagyon bejött, hogy úgymond a szemük előtt kel ki a csibe a tojásból. 

Ritchey Woods

   Úgy örülünk, hogy itt van a közelben ez az erdő, de ezzel nem csak mi vagyunk így, hanem azon embertársaink, akik legjobb barátjukkal, a kutyájukkal járnak ide. Általában nem zavarnak minket ezen kutyájukat sétáltató egyedek, hisz joguk van hozzá. Az állatok mindig pórázon vannak ugye, nem történhet semmi baj. A minap azonban volt szerencsénk belebotlani egy "kedves" gazdiba és a kutyájába.

Éppen megálltuk egy helyen az erdőben ott, ahol kettéágazik az egyik ösvény. Ezen kis kereszteződésben található egy fatönk, amelyre a gyerkőcök felmásztak és ott álldogáltak. Jött egy hölgy a nagy termetű fekete kutyájával, látszólag a kutya sétáltatta a gazdit, nem pedig fordítva. A kutya ment a gyerekek felé, a nő eközben mondta, hogy nem bánt, én pedig hiába mondtam, hogy márpedig ne engedje a kutyát hozzájuk, mert félnek, a kutya ekkor már a fatönkre felállva szépen ledöntötte mindkét gyereket, aki hátra estek és visítani kezdtek ijedtükben. A nő nem győzött bocsánatot kérni, én pedig majd szétrobbantam a méregtől, hogy lehet valaki ilyen. Most pedig magamat okolom, hogy nem rúgtam bele a dögbe egyet vagy a gazdájába. (Már elnézést a durva fogalmazásért.) Olyan gyorsan történt az egész. Kellett pár perc, mire lenyugtattam a gyerkőcöket. Szegények félnek a kutyáktól, mert kb. 2 éve Bencének volt egy negatív tapasztalata és ez az élmény nagyon nem jött jól...

Emiatt az élmény miatt sajnos eltörpül az, hogy láttuk egy baglyot, nyuszit, sok madarat, köztük az alábbi képen látható fakopáncsot.

Lego

Bencéről lesz szó megint csak. Éppen Legos korszakát éli. Nem mondom, hogy a fogaskerekes ill. a k'nex a múlté, mert azokkal is játszik, sőt éppen tegnap egy tengeralattjárót készített az előbbiből.

Viszont egyre többet legózik. Kapott régebben ajándékba egy Lego Creator szettet, amelyből 3 járgányt lehet építeni. Egyedül készíti el őket. Utána tőlünk is kapott egy másik féle creator-t, amelyből helikopter, vadászrepülő és hajó rakható össze. Gondoltam, majd elbíbelődik vele, de rá kellett jönnöm, hogy nem volt nagy kihívás a számára összerakni. Utána a Balázs bácsitól örökölt nagy doboz legóból rakott össze egy rekreációs buszt, majd közösen építettünk egy házikót. Apától kapott egy Lego City sorozatba tartozó kamiont, ezt is ügyesen összerakta.

S ha már a korszakoknál tartunk. Azt hiszem kezd lecsengeni a Verdák irányi rajongás. Amennyire nem szerették régen a Toy Story mesét, most mind Anni, mind Bence rajong érte. A másik aktuális kedvenc pedig az Oroszlánkirály. Hatalmasakat kacarásznak rajta.

Tojás keresés

Elfelejtettem leírni, hogy hétfőn az óvodában húsvéti tojás keresés zajlott. A gyerkőcök először papírzacskókat dekoráltak, hogy legyen hová elrakni a talált tojásokat, majd kimentek a játszótérre megnézni, hogy a nyuszi hová is rejtette a meglepiket. Később sütiket is dekoráltak, meg is ették azokat. Az óvónők voltak olyan kedvesek és fényképeztek, ígyhát hadd álljon itt pár kép.

Értékelés

A mai napon kicsit korábban indultunk el az ovi felé. Eltérően a szokásostól, ugyanis ma nem volt már oktatás. Ehelyett egész napon át amolyan személyre szabott szülői értekezletek zajlottak. Negyed tízre iratkoztam fel, mihamarébb túl legyünk rajta és esetleg még más programot is beiktathassak a délelőttre.

A két óvónő (vagy nevezhetném tanárnak is őket) Michelle és Holly, még ősszel felmérték a gyerkőcök tudását, képességeit. Ugyanezt megtették március folyamán, majd több oldalon át taglalták a gyerekek milyen számokat, betűket tudnak. Hogyan állnak a különböző formákkal, színekkel. Megfigyelték hogyan játszanak a többiekkel, mennyire hallgatják a meséket, odafigyelnek-e, képesek-e utasításokat teljesíteni, tudnak-e ollóval, ceruzával, festékkel, ragasztóval bánni. Úgy alapjában véve, készen állnak-e továbblépni kindergartenbe. Röviden és tömören Bence tovább léphet. Számok, betűk ismerete megvan, színek, formák szintén. Kiderült, hogy énekelni nem énekel, de ezt tudtuk eddig is. Szereti a zenét, hallgatja, néha énekel is, de ez ritka. Huga az, aki gyakran danolászik.

A tanárok azzal kezdték, hogy Bence nagyon fog nekik hiányozni, nagyon megkedvelték. Lehet, hogy másoknak is mondták, de említették, hogy a kedvencük. :) Szófogadó, okos gyerkőc. Mi pedig büszkék vagyunk rá.

Én pedig ma kétszer is pityeregtem kicsit, hogy lassan kezdi az iskolát és mikor is nőtt meg ekkorára? Hihetetlen...

Még egy érdekesség: Holly ajánlotta, hogy kereteztessük be az alábbi rajzokat. Ősszel le kellett volna rajzolnia magát, de csak miután kész volt a repcsivel, házzal, helivel, akkor rajzolt egy pálcika embert. Tavasszal pedig nyuszis kedvében volt. :)

Virágzó fa

   Már elég régen "kraftoztunk", ahogy Anni mondaná (Ha nem számítjuk be az előző bejegyzést :)). Húsvét közeledtével nézegettem is már tavaszi, ill. az ünneppel kapcsolatos kézműves ötletekért a netet. Sikerült elmenteni pár cukiságot, amelyekkel majd a jövő hét folyamán foglalkozunk, ugyanis tavaszi szünet lesz az óvodában. Mára egy egyszerű művet szántam, amelyet nem tartott sokáig elkészíteni. Virágba borult fákat gyártott Anni és Bence is. Eredetileg úgy terveztem, hogy szívószállal fújják majd a festéket a zöld színű papíron, így alkotva a fa ágait, de tinta és jobb festék híján végül csak megfestettem nekik a fák törzsét, ágait. A gyerkőcök eközben apró rózsaszín papírfecniket tépkedtek, majd gyűrtek össze. Végül ők ragasztották tele az ágakat az eképpen készült "virágokkal".

Napfogó

   Hétfői bevásárlásunkkor akadtunk rá Annival a lentebb látható húsvéti témájú, otthon elkészíthető napfogókra. Kedden eljutottunk oda, hogy ki is festettük őket. Az igazság az, hogy kevés volt a festék, a csibe esetében pedig teljesen meg volt száradva, így kénytelen voltam más festéket adni a gyerekek kezébe. Nem olyan lett, mint amilyennek elképzeltem, de ettől függetlenül a gyerekeknek tetszik.

Tudományi és ipari múzeum

   A chicago-i hétvége a Szent Patrik nappal még nem ért véget. A vasárnap nagy részét a címben szereplő múzeumban töltöttük. Kezdésként megnéztük a március 15-én megnyílt Mythbusters azaz "Állítólag" nevezetű tárlatot, ahol a sorozat megannyi mítoszát szerepeltették, ráadásul saját magad is kipróbálhattad vajon sikerül-e a terítőt úgy lehúzni az asztalról, hogy a tányérok és poharak az asztalon maradnak, hogy a vajas kenyér melyik felével landol a padlón, vagy sikerül-e elugrani a kilőtt golyó elől vagy milyen anyagból készült házat fúj el a tornádó erejű szél és még sorolhatnám. A gyerkőcöknek nagyon tetszett, hogy sok mindent kipróbálhattak. Ezután a tárlat után megnéztük a múzeum többi részét is. Természeti katasztrófákról (tornádó, cunami) szólt egy részleg, ez is nagyon tetszett a gyerkőcöknek, sokat kísérletezhettek. Láttunk tündérkastélyt, mezőgazdálkodással kapcsolatos részt, vonatokat, hajómodelleket, versenyautókat, igazi Boeing 727-est és még sorolhatnám. Délután aztán nekivágtunk a 3,5 órás hazaútnak és 7re itthon is voltunk. Gyorsan eltelt, de végre elmondhatjuk, szép időben is jártunk Chicagoban. :)

Szent Patrik nap

   Szent Patrik napja az írek nemzeti ünnepe. Chicago elég nagyméretű parádét, felvonulást és mindenféle egyéb ünnepélyt tart e nap alkalmából, amelyen nem csak ír leszármazottak, hanem mindenféle nemzetiségű emberek vesznek részt. Idén szombatra esett március 17.-e, sőt az időjárás is pompás volt. Eső sem esett, a szél sem fújt a "windy city-nek" becézett metropoliszban, pedig elmondhatjuk, hogy megtapasztultak már a csípős hideget és akkor megfogadtuk, csak nyáron látogatunk el ide. Az időjárás azonban továbbra is jóval melegebb az átlagosnál, emiatt gondoltuk zöldbe öltözve vegyülünk a tömegben. Már pénteken elindultunk, este elfoglaltuk szállásunkat, hogy másnap időben ott lehessünk a délelőtt tíz órára tervezett Chicago folyó zöldre festésén. Amikor odaértünk, rengeteg embert láttunk. Először oda sem fértünk a korláthoz, de jól jött, hogy vannak édes kicsi gyermekeink, akik odafurakodtak, így lett helyünk. Még vártunk is vagy húsz percet. Aztán jöttek a kajakosok, majd motorcsónakon két úriember és szórták be a sárgás-pirosas-zöldes színezékanyagot a folyóba. A folyó kijelölt részén hajókáztak oda s vissza, így lett a folyó kb. negyed óra elteltével teljesen zöld. Miután befejeződött az akció, elindultunk egy nagy sétára. Több utcán keresztül baktattunk egészen a 100 emelet magas Hancock Center nevű felhőkarcolóig. Ebből az épületből még nem láttuk a kilátást. A legmagasabb Willis toronyban (korábbi nevén Sears Tower) már jártunk évekkel ezelőtt. Az épületben beléptünk a felvonóba, amely aztán a 96. emeleti kilátó/étterembe repített fel bennünket. Ott gyönyörködtünk a kilátásban, majd elfogyasztottunk 1-1 fincsi süteményt, aztán idővel újra a földszinten találtuk magunkat. Hol alacsonyabb, hol magasabb felhőkarcolók között jutottunk el a Szent Patrik napi parádé helyszínére, ahol aztán vagy 2 órán keresztül álldogáltunk és néztük a felvonulókat. Helyi tévé, helyi cégek, iskolák rezes bandái, skót dudások is szerepeltek a felvonulók között. Délután volt már, amikor eljöttünk és egyéb elfoglaltság után néztünk.

Megemlíteném, hogy rengeteg ember volt. Mindenféle arcok, zöldbe öltözve, zöld parókában, műszakállal írnek öltözve. Ennyi embert egy helyen, még életemben nem láttam. Még a Karácsony előtti pesti forgatagot sem hasonlítanám ehhez. Ember, ember hátán. De nagyon jó volt még így is, megérte elmenni. A gyerekeknek este kb. 5 perc kellett, mire elaludtak, alaposan lefárasztotta őket a sok élmény.

Ritchey Woods

Már nagyon régen nem voltunk az erdőben sétálni. Legutóbb borzasztóan sáros volt, most a meleg hőmérsékletnek köszönhetően reménykedtem, hátha kiszáradtak valamelyest az ösvények. Így is volt. Láttunk pici kígyót, csigát, a mocsárban mindenféle lárvákat, sőt egy prérifarkast is. Legalábbis messziről annak tűnt és nem volt közelben gazdi, hogy kutyának nevezhessem...

Az erdő tele van szebbnél szebb tavaszi virágokkal. A gyerkőcök is nagyon élvezték a sétát.

A tavasz hírnökei...

... Volnának az alábbi virágok, ha tavaszias idő volna, de ezen a héten inkább nyár tombol. Ma pl. rövidnadrágban, pólóban lehetett létezni odakint, s bent a házban is. Természetesen ki is használtuk a csúszupi időt. Délelőtt bringázás egy parkban, délután játszóterezés. Este beizzítottuk a grillt. Nem panaszkodom. :)

Világtérkép...

Bence szerint így néz ki Földünk politikai térképe

Tik-tak

Órát állítunk. Itt a tavasz? :)

Anni művek

Napi 2-3 kifestő oldal biztosan készül. Ez most a kedvenc elfoglaltság.

Délutáni alvás

Annival sosem volt probléma, ha alvásról volt szó. Délután is tudta a dolgát, ment szépen lefeküdt az ágyába és aludt egy jót. Régebben akár 3 órát is, aztán kettőt, később aztán ez lecsökkent másfél órára. Aztán tegnap úgy gondolt őkelme, hogy elég nagyocska már ahhoz, hogy ne kelljen aludni. Sosem alkudozott velem, bátyja már 3 éves kora óta nem igazán akart délután aludni, de Anni mindig elfáradt ls igényelte az ebéd utáni pihenőt. Mostanra azonban eltanulta Bence kifogásait és ilyenekkel jön, hogy "Anya, én nem ásítottam. Nem akarok aludni.", vagy "Anya, én nem vagyok fáradt." Ma ilyet szólt: "Anni nagylány, nem akar aludni."

Hát így állunk. Két napja nem alszik délután és ezáltal elég hosszúnak bizonyulnak a napok. Számomra. :) Tegnap mint írtam játszótérre mentünk. Ma délelőtt, mivel Bence nem ment oviba az eltűnt náthája miatt, itthon voltunk. Volt időm végre átnézni mindkettejük ruháit, megint kinőttek párat, azokat elpakoltam. A hálószobánkban ott éktelenkedett egy nagy fekete zacskó, tele rég nem hordott ruhákkal, nem használt cipőkkel. Sikerült végre eltüntetni onnan úgy, hogy a Goodwillbe vittem adományként.

Aztán mivel egészségesnek nyilvánítottam kisfiamat, elmentünk bringázni egy parkba. Felszerelkeztem futócipővel, hogy ne maradhassak le túlságosan. Délután kertészkedtem kicsit, a gyerekek krétarajzokat gyártottak, ill. segítettek is kicsit. Na, de elkanyarodtam a témától. Be kell látni, lassan már közeledik a negyedik születésnap, és bizony eljön az idő, amikor már Anni sem akar aludni délután. Azért reménykedem lesz legalább 1-2 nap a héten, amikor azért elfárad... sajnos délután 6 felé már nem bír mit kezdeni magával, mert egyre nyűgösebb... de lesz ez még így se. :)

A szupergyors nátha

Kedden reggel szokásos módon elugrottunk konditerembe. Gondoltam edzek kicsit, a gyerekek is játszanak addig. Utána hazajöttünk, ebédeltünk. Megígértem a gyerkőcöknek, hogy elmegyünk a kedvenc játszóterükre délután. Az egészben csak az volt a bökkenő, hogy Bencén mintha a megfázás jelei kezdtek volna megmutatkozni. Orrfújások tömkelege és a többi. Láza nem volt. Legalább is a digitális hőmérő szerint nem. A másik higanyos szerint sem. Tegnap úgy tűnik éppen sztrájkoltak. Itthon nem találtam a digitálisba való pici elemet, elmentünk egy közeli patikába, ahol sikerült találnom egyet, s ha már ott jártam, vettem egy megfázás elleni homeopátiás szirupot, biztos ami biztos.

Anni nem aludt délután. Ez újdonság, de erről majd máskor. Bence pedig nagyon szeretett volna menni a "fogaskerekes" játszóra. Végül rábeszéltek és bő egy órán át szaladgáltunk. Itt nem is látszódott betegnek, szerintem jót tett Bencének az izzasztás.

Hazajöttünk, megtörtént az elemcsere, de csak 36,8 volt a hője. Az orra azonban folydogált, sőt az egyik szeme is elkezdett könnyezni estére. Írtam is az óvó néniknek emailt, hogy a gyerek ma hiányozni fog, mert beteg. Felkészültem az éjszakai ébredésekre, de semmi nem történt. Szokásos időben keltek reggel és csodálkozva vettem észre, hogy a gyereknek kutya baja. Ez valami szupergyors lefolyású nátha lehetett. Mivel allergiáról nem tudok, maradjunk is ennyiben.

Házikó

   Múlt héten vagy már van az kettő is, Apa segített a szomszédunknak elszállítani az újonnan vásárolt tűzhelyet. Ennek doboza pedig a nappalink és étkezőnk határán landolt abból a célból, hogy Apa majd felhasználja saját célokra. Végül jött egy kreatív ötlet és a dobozból egy kis házikó készült hétvégén a gyerkőcök legnagyobb örömére. Azóta is élvezik, hogy benne játszhatnak. Kivéve akkor, amikor éppen nehezükre esik osztozni. Egyébként most művészeti galériának néz ki, mivel legutóbbi rajzaikat ragaszották a belső ill. külső falakra.

Viharvadászok

   Nem tudom milyen néven fut, ha egyáltalán fut Magyarországon ez a TV műsor, itt mindenesetre Stormchasers-nek nevezik és azon kis csoportokról szól, akik tudományos célzattal a tornádókat hajszolják. Az egyik csapat tagja Sean Casey, aki 3D-s ismeretterjesztő filmet készített, amelyet ő maga az Indianai Állami Múzeumban található IMAX-ben reklámozott ill. mutatott be. Sean magával hozta TIV-et a páncél autót is. Apa elment: megnézte, megszagolta, kérdezett. Azt mondja jó volt. Várjuk a következő szezont, reméljük felénk nem jönnek...

Vihar

   A szökőnap szuper időjárása után mondanom sem kell, hogy péntekre nagy vihart harangoztak be a meteorológusok. Államunk Indianapolistól délre fekvő részeiben közepes valószínűséggel fordulhat majd elő viharos szél, jégeső és tornádók - mondták. Elég korainak számít ez a fajta viharos időjárás, de hát álltunk elébe. Tudtam, hogy pénteken oviba kell vinni-hozni Bencét, akik most ráadásul egy kis kiránduláson vettek részt egy benti ugrálóváras helyen, a Bounce U-ban. Ez szerencsére 5 percre volt lakóhelyünktől. Délelőtt itthon voltunk még. Jött is az első felvonás: borsó nagyságú jég esett, villámlott dörgött...

Az ablakból figyeltük a gyerekekkel. Sajnos a komolyabb vihar megérkezését délután kb. fél 3-3 órára ígérték. Ez annyiból volt rossz, hogy akkorra kellett Bencéért autózni a Bounce U-ba. Annival korábban elindultunk, még beugrottunk egy boltba, kikölcsönöztük egy dvd-t estére, majd mikor kiléptünk és az autó felé vettük az irányt, mintha a szirénákat hallottam volna szólni. Jöttek-mentek az elég durva kinézetű fellegek. Elhajtottunk a gyerekek kirándulásának helyszínére. Mielőtt bementünk volna kicsi fiamért, felhívtam a kedvenc kínai kajáldát és megrendeltem az enyhén pikáns szechuáni csirkét, mégha szagolnom is kell estig... Mikor beléptünk az épületbe, a recepciós azzal fogadott, hogy tornádó riadó van. A gyerekek pedig bementek egy belső szobába és ott várják ki a végét. Mivel még nem ért ide teljesen a vihar, gondoltam elhozom hamarébb a gyereket. Nem voltak megrémülve, ott csücsültek mindannyian a fal mentén. Gyorsan el is indultunk hazafelé. 5 perccel később éppen kanyarodtunk a házunk felé, amikor belém hasított, hogy nem mentem be a szechuáni csirkéért. GYorsan beszaladtam megnézni a TV mit mond, mikor ér ide a vihar. Úgy ítéltem meg, hogy még van időnk. Hátraarc, vissza a kínaihoz. Ott már készen állt a kaja, fizettem és irány haza. Amikor másodszor kanyarodtunk a házunk felé, akkor kezdett el irtózatosan szakadni az eső. Épp-épp hazaértünk. A tornádó riasztást feloldották, és szerencsénkre bennünket elkerült. Délután fél 4kor kiderült az ég és szikrázóan sütött a nap, mintha mi sem történt volna.

A helyzet korántsem volt ilyen egyszerű Indiana déli részén. Úgy láttam az Index.hu is lehozta a marysville-i és henryville-i EF-4es tornádó által okozott pusztítást. 49 mérföldön át pusztított a forgószél. Sok ember meghalt. Egy húsz hónapos csecsemőre egy mezőn találtak rá. Szülei, testvérei elhunytak a tornádó miatt, ő még küzdött az életéért, de hétfőn lekapcsolták az életben tartó műszerekről. A városka a földdel lett egyenlő, törmelékhalom az egész.